Gyermekem a tükröm

Vannak ezoterikus elméletek, melyek szerint születése előtt a lélek (avagy mindenki önmaga) választja ki leendő születési helyszínét, időpontját, a szüleit, az élete során megvalósítandó célokat. Sokan joggal teszik fel a kérdést, mi van akkor, ha a születés előre programozott, mert az édesanya és/vagy orvosa valamilyen okból így határoz azt megelőzően, hogy a természetes születési folyamat megindulna. Nem változik-e meg egy ilyen döntéssel a születendő lélek előre megírt sorsa – már ha azt egyáltalán valóban megírjuk előre…

Nem tudok válaszolni a kérdésre, hogy “belenyúlhatunk-e” a személyiségbe és a sorsba, e helyett inkább azt a nézetet képviselem, hogy a (bárhogyan is) kapott “batyunkból” kell kihoznunk a legtöbbet. Elemzéseim során az viszont egyre gyakrabban tűnik fel, hogy a gyerekek nagyon sok esetben bennünket, szülőket tanítanak – még ha ezt (talán…) nem is tudatosan teszik. Nem árulok el különösebb titkokat azzal, hogy szülőként persze nekünk is feladatunk, hogy a lehető legjobb példát mutassuk gyermekünknek és felkészítsük őt az életre. És ez így van jól. Ha azonban el kezdjük gyermekünket tudatosan is megfigyelni, rá fogunk jönni, hogy tükröt tarthat elénk. Melyek ezek a tükrök? Ebben a bejegyzésben ezt próbálom körbejárni.

Ritkábban fordul elő, hogy a gyermek mindkét szülője felé mutat valamilyen viselkedési mintát (de nem zárható ki ez sem!). Hogy ez a minta – vagy lehet tehát tükör is – inkább az apának vagy az anyának szól, a születésnapok alapján tudjuk meghatározni. Ha a saját születési napunk tartalmazza ugyanazt a számot, mint a gyermekünké, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy ez az azonos szám hordozza a számunkra fontos üzenetet. Például, ha az édesanya (bármely hónap) 14-én született, az édesapa 8-án, a gyermek pedig 1-jén, akkor a közös 1-es szám alapján az édesanyának van valamilyen elsajátítani valója. Vegyük mindig figyelembe az egyetlen számjegyre redukált számértékeket is. Pl. édesanya 25-én, édesapa 4-én, a gyermek pedig 13-án született – a közös szám a 4-es (13-asból 1+3=4), és az édesapa a “tanítvány”. Akinek két (sőt lehet több is) gyermeke születésnapjában is megtalálhatók a közös számok, ott már valóban érdemes mélyebben elgondolkodni. Szándékosan nem kijelentéseket és meghatározásokat állítottam össze, az önvizsgálat érdekében inkább kérdéseket tettem fel…

Az 1-es szám energetikáját képviselő gyerekek imádják az életet, vidámak, cserfesek, nagyvonalúak, határozottak, céltudatosak (két utóbbit hisztinek is nevezhetjük…). Szinte mindent szeretnek, ami a földi világhoz kapcsolódik: a játékokat, a finom ételeket, az édességet, a mozgást, stb.

Szülőként figyeljük meg magunkban, hogy azok a dolgokat, amelyek gyermekünknek valódi örömet okoznak, mennyire tudjuk értékelni? Mennyire szeretünk élni? Mennyire vagyunk nyitottak? Mikor nevettünk utoljára szívből? Valóban boldogok vagyunk? Képesek vagyunk az életet elvárások nélkül, önzetlenül élni?

A 2-es számra hangolódott gyerekek rendkívül érzékenyek, igazi társaslények, önzetlenek, kedvesek, bájosak, segítőkészek. Mivel az érzelmek erősen hatnak rájuk, könnyen átveszik mások (főként szüleik) hangulatát, így azok jókedvét, de a szomorúságot, a feszültséget is.

Szülőként képesek vagyunk valamennyi érzékszervünkkel a másik emberre figyelni? Tudunk egyetlen dologra fókuszálni? Mikor tudtunk szívből (nem pedig elvárásból) kedvesek lenni másokhoz? Mennyire hullámzó a hangulatunk? Mennyire függünk másoktól?

A 3-as gyerekek imádják a kommunikáció minden formáját. Talán ők a legvidámabb, a leginkább optimista gyerekek valamennyi közül. Boldogok, szinte mindenkor és mindenkire szívből mosolyognak. Szeretik a mókázást, fontos számukra a változatosság. Akkor érzik a legjobban magukat, ha nagy társaságban lehetnek.

Szülőként vajon mennyire ápoljuk a baráti kapcsolatainkat? Mikor mosolyogtunk rá másokra csak úgy, minden ok nélkül? Mikor és kivel beszélgettünk egy igazán jóízűt? Meg tudunk hallgatni másokat figyelmesen és/vagy félbeszakítás nélkül? Optimistán tekintünk a világunkra, a jövőnkre?

A 4-es gyerekeknek a nyugalom elengedhetetlen feltétel a jóléthez. Kiegyensúlyozottak, fegyelmezettek, szükségük van a rendszerességre, a napirendre. Ragaszkodnak a megszokott, bejáratott dolgokhoz. Imádják a fizikai érintéseket, a simogatást, az ölelést.

Szülőként hogyan tudjuk elviselni a rutint, a megszokott, bejáratott dolgokat? Mennyi rendszerességet alakítottunk ki az életünkben? Meg tudjuk a szeretteinket minden ok nélkül, csak úgy ölelni? A munka, a napi feladatok mellett mennyi időt akarunk/tudunk szakítani a társunkra, a gyerekeinkre? Szeretjük, megbecsüljük a munkákat?

Közös jellemzők az 5-ben

Az 5-ös gyerek körül folyton történnie kell valaminek. Lételeme az állandó mozgás, a változatosság, imádja a friss levegőt, hogy kedvére jöhet-mehet, csinálhat megkötések nélkül bármit. Nagyon szeret utazni, kedveli a társaságot, az sem zavarja, ha a rendetlenségtől szinte már be sem lehet menni a szobájába.

Szülőként hogyan használjuk, hogyan éljük meg a szabadságunkat? Képesek vagyunk lazítani, pihenni, teljesen kikapcsolni a nélkül, hogy pl. a jövőnk miatt aggódnánk? Mennyire tudunk rugalmasak lenni? Mennyire borít ki, ha a gondosan eltervezett dolgainkat valaki átszervezi, vagy felrúgja, vagy közbejön más valami?

A 6-os gyerekek talán a leginkább családcentrikusak. Megviseli őket, ha akárcsak néhány napra is el kell válniuk a szüleiktől. Erősen vágynak a szeretetre, a békére, a harmonikus családi kapcsolatokra, nagyon kedvesek, bájosak, figyelmesek, szívesen segítenek az otthoni feladatokban is.

Szülőként képesek vagyunk kimutatni a szeretetünket? Mekkora a rend, a harmónia a lelkünkben? Hogyan állunk a házimunkákkal? Békében élünk a családtagjainkkal? Mennyire meghitt és őszinte a kapcsolatunk a társunkkal?

A 7-es gyerekek nagyon érzékenyek, általában inkább félénkek és visszahúzódóak. Jobban érzik magukat a szeretteik körében, mint számukra idegen társaságban. Szüleikhez erősen ragaszkodnak. A csend, a nyugalom rendkívül fontos a számukra, talán ők tudnak a leginkább elmélyülten, belefeledkezve alkotni. Nehezen viselik a veszekedéseket, a vitákat.

Szülőként mit gondolunk a csendről – vagy amikor hazaérünk, azonnal bekapcsolunk valamit és zajt csapunk? Mennyire tudunk csak arra figyelni, amit éppen végzünk? Hogy viseljük a magányt, az egyedüllétet? Képesek vagyunk kifejezni az érzéseinket?

A 8-asok más kiskorukban ösztönösen tisztában vannak a pénz fontosságával, annak használatával. Céltudatosak és kitartóak, beosztással tudnak élni (pl. ha kapnak egy doboz csokoládét, nem fogyasztják el egyszerre az egészet, hanem gondosan beosztják több napra). Fontos számukra a siker érzése, a kudarcokat, a veszteséget nehezen viselik.

Szülőként mennyire vagyunk céltudatosak? Mennyire tudjuk megvalósítani a kitűzött feladatokat? Van elég kitartásunk? Hogyan állunk az időhöz? Pontosak, megbízhatóak vagyunk? Kitart a fizetésünk a hónap végéig, be tudjuk osztani azt? Mit gondolunk a sikerről, egyáltalán mit jelent számunkra a siker? Meg tudunk bocsátani? El tudjuk engedni a sérelmeinket?

A 9-es gyerekek okosak, könnyen tanulnak (jót és rosszat is…), mindenben a legjobbak szeretnének lenni, mindenből a legjobbat, a legtöbbet akarják kihozni. Sokszor érik csalódások maximalizmusuk okán. Tudnak küzdeni, és nem adják fel, amíg céljaikat el nem érik – illetve, amíg saját maguk rá nem döbbennek, hogy vannak dolgok, amiben mások jobbak, tehetségesebbek náluk. A barátságok nagyon fontosak a számukra.

Szülőként hogyan viseljük és oldjuk meg a csalódást keltő helyzeteket? Mennyire tudunk elfogadóak lenni másokkal szemben? Mennyire tudunk másokat tolerálni, ha azok lassabbak, ügyetlenebbek, stb.? Mennyire ragaszkodunk a saját igazunkhoz, mennyire tudjuk elfogadni mások álláspontját? Mit gondolunk a maximalista emberekről?