“– Kicsoda ez a lány?
A doktor pillanatnyi habozás után válaszolt. – Városkánk egyik legismertebb hölgyének unokahúga. Whittier Pollyanna a neve. Jómagam még csak futólag ismerem a kis hölgyet, de betegeim hál’ Istennek, annál alaposabban ismerik!
Az ápoló elmosolyodott.
– És miféle csodaszert ír elő a kislány?
A doktor vállat vont.
– Pontosan nem tudnám megmondani. Azt beszélik azonban, hogy akármi történik, akárhogy van, mindig jókedvű és mindig tud örülni valaminek. Jóformán nincs betegem, aki nem tudna róla valami furcsa kis történetet és mindegyikben ez a mindennek való örülni tudás rejtőzködik. – Chilton doktor elmosolyodott. – Szeretném, ha előírhatnám, mint valami doboz pirulát, vagy kanalas orvosságot, bár – tette hozzá nevetve – ha sok ilyen ember szaladgálna a világon, attól tartok, maga is, meg én is szögre akaszthatnánk a diplománkat és mehetnénk drótszeget árulni. – Ezzel vidáman búcsút intett, kiment, beszállt a kocsiba és elhajtott.”
Ez a rövid részletet Eleanor H. Porter: Az élet játéka című könyvéből idéztem. A történet a 20. század elején játszódik, főhőse Pollyanna, egy 11 éves kislány, aki miután elveszítette szüleit, édesanyja húgához költözik. A szigorú nagynéni eleinte nemigen kedveli a kislányt, de a történet végére ő is – mint szinte valamennyi másik szereplő – teljes lelki változáson megy át.
Pollyanna édesapja lelkészként dolgozott, nagyon szerény és egyszerű körülmények között, leginkább a misszionáriusi adományokból éltek. A kislány nagyon vágyott egy babára, és remélte a következő csomagban talán lesz majd egy. De baba ezúttal sem érkezett, csupán egy pár mankó… Édesapja ekkor találta ki a JÁTÉKOT. Pollyanna csalódása gyorsan elmúlt, amikor apja elmagyarázta neki, hogy ha a legnehezebb helyzetekben is meg próbálja meglátni a jót, a pozitívumot, akkor sokkal vidámabb és boldogabb élete lehet. Ugyan baba nem volt a csomagban, de legalább nekik nincs szükségük a mankóra, és ez mekkora öröm és milyen jó érzés a számukra. Elmesélte a kislánynak, hogy amikor egyik alkalommal kilátástalannak találta az életüket, erőt a Bibliából merített. Összeszámolta ugyanis, hogy a Szent Könyvben az „örvendezzetek” szó nyolcszáz (!) helyen olvasható, ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Jóisten az örömteli életre tanítja a földi halandókat, örüljenek szívből az életnek, és becsüljék meg mindazt, ami megadatott a számukra.
Innentől kezdve minden kilátástalannak tűnő élethelyzetben játszották az élet játékát, sőt egy idő után Pollyanna számára a legnehezebbnek tűnő helyzetek váltak a legérdekesebbekké, hiszen így még izgalmasabb lett számára a megoldást megtalálni.
Ez az igazán megható történet inspirálta tehát a bejegyzést. És hogyan kapcsolódik mindez a számmisztikához? Annyiban mindenképpen, hogy Pollyanna éppen 11 éves volt a történetben. A 11-es számról tudható, hogy különleges és sokszor csodaszerű erővel bírhat az életünkben, és alapvetően az életörömről kell(ene) szólnia. Pollyanna az új lakóhelyén élő emberek életébe úgy robbant be, mint a forgószél – ez esetben persze pozitív értelemben – hiszen mindenki számára fényt hozott, a játékot mindenkinek megtanította, ezzel pedig visszacsempészte azt a tiszta örömöt, amit kisgyermekként még mindannyian éreztünk és tapasztaltunk, de idővel – néhány kivételtől eltekintve – elfelejtettük, vagy az életünk nehézségei miatt kiveszett belőlünk. (Ha van a környezetedben kisgyerek, érdemes őt csendesen szemlélned csupán néhány percig, amikor elmélyedve, vidáman és örömmel játszik, vedd észre, mennyire boldog csak attól, hogy élhet...)
Gyakran hallom, hogy „kilátástalan az életem”, „nem tudok pozitívban gondolkodni”, „nem hiszek a változásokban”, „velem csak rossz dolgok történnek” vagy „nekem semmi sem sikerül”, és még lehetne hosszasan sorolni. A személyes képletekből és a Tarot-kirakásokból is láthatók azok a korábbról hozott negatív minták, berögződések, amelyek a tudattalanban lenyomatokat hagynak, ezzel erősen kihatnak az illető jelen életére. Ugyanakkor, ha ezeket a negatív gondolatokat felismered, és akarsz rajta tudatosan dolgozni, akkor a pozitív változás előbb-utóbb megjelenik az életedben.Saját tapasztalataimból kiindulva gondolom, hogy igenis minden helyzetből van kiút, és minden rossz dolognak van valamilyen jó oldala is, hogy mindezt észre veszed-e, valójában azon múlik, hogyan gondolsz, tekintesz önmagadra, a mindennapjaidra. Mert amikor megoldáscentrikusan (azaz pozitívan) koncentrálsz a problémákra, elfogadod azok létezését, előbb-utóbb pontosan abba az irányba fordul az életed, amerre a hajódat kormányozni szeretnéd. És nem mellékesen – ahogyan az az idézett szövegben is olvasható – az öröm, a vidámság hozzásegít az egészségedhez, valóban gyógyszerként hat.Elismerem, mindehhez kitartásra és energiára van szükség. A befektetett munka meghozza a gyümölcsét: egy olyan örömteli és vidám életet, amelyben ugyan továbbra is léteznek kihívások, problémák, de ezek többé nem kudarcként nyomnak le a padlóra – hiszen felismered, hol hibáztál, többé nem másokat okolsz a problémáidért –, hanem képes leszel önmagadba tekinteni, vállalni a felelősséget, a probléma gyökerét önmagadban keresni, és ezzel változtatni mindazon, amit korábban helytelenül tettél.Ajánlom elolvasásra Az élet játékát, ha úgy gondolod, nincs kiút a problémáidból – és persze akkor is, ha már eljutottál a felismerésig…
A könyv egyébként harmadik osztályos gyermekem kötelező olvasmánya volt. A tanító néninek hatalmas piros pont jár…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: