A 22-es csapdája?

Az oldalam elsősorban számmisztikáról szól, ezért saját élményeket szinte sosem osztok meg. Most mégis kivételt teszek, mert a történet számodra is tanulságos lehet, a számmisztika pedig most sem marad el. Következzen tehát egy kivételesnek mondható bejegyzés tőlem… őszinte… érzésekkel teli.

Biztosan veled is megtörtént már, hogy egy számodra fontos eseményre hetekkel korábban készültél, pontosan megszerveztél mindent, és ahogy közeledett az a bizonyos dátum a naptárban és egyre jobban lázba jöttél csupán a gondolattól.

Aztán az indulást megelőző estén olyan híreket olvasol az Interneten, hallasz a tévében, ami elbizonytalanít a másnappal kapcsolatosan. Mégis reggel miután felébredtél, hosszasan készülődsz, szeded össze a szükséges holmikat, még készítesz egy gyors ebédet, azután indulás…

És alig hagyod el a várost az autópályán, amikor csatlakozol az első baleset miatt kialakult végeláthatatlan sorhoz. Először még várakozol, hátha történik valami, aztán ahogy telik az idő egyre dühösebb vagy azokra a felelőtlen autósokra, akik kellő vezetői tudás és az útviszonyoknak nem megfelelően felszerelt járművel vágnak neki az útnak és okoztak torlódást, fennakadást. Hosszú percek telnek el, amikor nagyon lassan, de csak megindul a forgalom. Miután leterelnek az autópályáról a párhuzamos főútvonalon haladsz tovább. Amire végképp nem számítasz, hogy erre még több a baleset, még több a torlódás… ekkor már kétségbeesel, hogy vajon meddig kell még várakozni, és szinte könyörögsz az Égieknek, hogy legalább lépésben lehessen haladni. Telnek a félórák, néhány kilométerrel ismét előrébb jutsz, és közben reméled, ha jelentős késéssel is, de még vacsora előtt eléred a célodat. Azután újabb várakozás, és már csak ülsz csendben magadban, nem szólsz, csak valahol mélyen belül bízol a legjobbakban.

Besötétedik, a kocsisor egyre lassabban halad, míg elérkezel egy olyan ponthoz, ahol már azzal is számolnod kell, hogy talán az egész éjszakát az autóban töltöd. A hőmérséklet -4 fok, az orkánerejű szél süvít, és úgy viszi a havat, hogy sokszor szó szerint az orrodig látsz.

És végül bekövetkezik az, amitől a leginkább rettegtél… nincs tovább út a hótorlaszok miatt. És ekkor elcsendesedik az elmédben a folyton nyüzsgő és félelmet keltő „beszélőgép”, majd megszáll valami hihetetlen nyugalom, elfogadod a helyzetedet. Ülsz az autóban, és egyszer csak hálát érzel azért, hogy nem vagy egyedül, hogy veled vannak a számodra legfontosabb emberek. Biztos vagy abban, hogy az üzemanyag is elegendő lesz akkor is, ha egész éjjel fűteni kell… Valamikor éjjeli két óra felé hátra ülsz a gyerekeid közé, hogy egymást melegítve próbáljatok meg néhány órát aludni. Gyerekeid olyan méltósággal viselik a szituációt, ami számodra újabb lökést ad, és már nem önmagaddal vagy elfoglalva, hanem azzal, hogy az ő pihenésüket próbáld a körülményekhez képest a lehető legmegfelelőbben megteremteni. Az sem zavar, hogy te fázol, de ők legalább békésen szuszognak. Bármilyen giccsesen is hangzik, de a nyugalom mellett melegség tölti el a szíved, és rájössz, hogy ismét megfeledkeztél arról, hogy mennyire kényelmes, boldog és harmonikus életed van…

Amikor ismét kinyitod a szemed, már világosodik. Fogalmad sincs, mikor indulhatsz tovább, de a tudat, hogy az éjszakának vége és a hófúvásnak is egyszer be kell fejeződnie, ismét reménnyel tölt fel. Reggel a családoddal bementek a melegedőbe, ahol szinte meghatódsz az önkéntesek segítségnyújtásától és kedvességétől, a szervezéstől. Ilyesmit eddig csak filmekben láttál. Nagyon sok ember van itt, és valószínűleg másokban is hasonló érzelmi folyamatok zajlottak le, mint benned, mert mindenki nyugodtan és hihetetlenül fegyelmezetten tölti a várakozással teli hosszú órákat.

A hangosbemondóban a település polgármestere örömmel jelenti be valamikor délelőtt tíz óra környéként, hogy szabaddá vált az egyik út, és el sem hiszed, hogy ez épprn az, amerre neked kell tovább haladnod célpontod felé… Már többször könnyekig hatódtál az elmúlt órákban. A tervezett 2 óra helyett ugyan 23 óra alatt éred el a célod, mégsem bánod, mert rájöttél, hogy a félelmekkel, a dühvel, a türelmetlenséggel sehová sem jutsz. Valami átkattant. És persze arra is rájöttél, hogy nem a többi autós volt a hibás, a te felelősséged pontosan ugyannyi volt ebben a helyzetben, hiszen TE döntöttél úgy, hogy minden figyelmeztetés ellenére elindulsz….

Hótorlasz – ekkor már az út mentén (’13/3/15)

Hogy jön ide a 22-es csapdája?

Mert persze, hogy nem a hóvihar és a balesetek jelentik címben írt csapdát – az a te lelkedben alakulhat ki, ha hagyod…

A személyes évek jelentéséről és jelentőségéről több bejegyzésben is írtam. Arra viszont nem tértem még ki eddig, hogy a számmisztikában mindig és minden számnak jelentősége van. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy az egyetlen számjegyre redukált összegek, milyen más számokból tevődnek össze.

Éppen a 4-es személyes évemet taposom. És igen, nem mindegy, hogy ez a 4-es szám milyen más számokból áll össze. 2000-ben voltak olyan emberek, akiknek a személyes éve szimplán 4-es volt (akik akik január 1-jén vagy 10-én, illetve október 1-jén vagy 10-én születettek). Számukra ez a 4-es év valószínűleg munkát, pénzt, stabilitást, biztos alapokat hozott. Ugyanakkor azok, akiknek 13-ból lesz 4-es a személyes évük – ilyenek most is sokan vannak – könnyen lehetséges, hogy a korábbiakhoz képest valamilyen egészen új élethelyzetben találják magukat, pl. költözhetnek, vagy új munkahelyük lesz, de ugyanígy megszakadhat a párkapcsolatuk vagy sajnos elveszíthetik a munkájukat, stb.

És vannak olyanok is, akiknek a születési dátumában magasabb számjegyek szerepelnek, ezért nekik a 4-es személyes évük a 22-es számból tevődik össze. Ahogyan nekem is…

Egy másik akadály a 71-es út mellett (’13/3/15)

A 22-es szám energiája nagyon másként „tud működni”, mint a másik kettő 4-es, vagy akár a 31-es. Nos, ez az év komoly lelki válságot okozhat, pl. nem találod a helyed a világban, úgy érzed teljesen összeérnek a hullámok a fejed felett, és nem tudod a helyzetedet uralni, felerősödnek a félelmeid, bizonytalanná, érzelmileg hullámzóvá válhatsz, stb., vagy olyan belső átalakulást élhetsz meg, mint amiről a fenti történet szól. És ez a jó döntés, ezzel tudsz a csapdából kikerülni.

A 22-es számot a Plútó bolygóhoz kapcsolja a számmisztika. Már pedig ez a bolygó mindig olyan átalakulást hoz, amire már nagyon régóta szükség van. Lerombol, majd újjáépít, és sokszor fájdalmasan teszi ezt. De a legmélyebb pontról elindulhatsz fölfelé, és olyan belső átalakuláson haladsz keresztül, ami gyökeresen változtatja meg az élethez való hozzáállásodat. Ez olyan mint egy beavatás – amit egyébként jobb, ha nem hétvégi szupergyors tanfolyamokon keresel… Echard Tolle írta le ezt a folyamatot nagyon szemléletesen, érdemes fellapozni a A Most Hatalma című könyvet.

A magyar nyelv különleges abban az értelemben, hogy nagyon sok szavunk átvitt értelemmel is rendelkezik, ezért érdemes belegondolni a szavak, a szóösszetételek mögöttes jelentésébe. Sok helyen olvashatsz a szemléletváltásról. Boncolgasd egy picit ezt az összetett szót: elszőször is ott van benne a szem szavunk, majd az élet és végül a váltás, ami azt jelenti mögöttes tartalmában, ha más szemmel tekintesz életedre (pl. a félelmek és a kétségbeesés helyett a megoldásra koncentrálva), az áhított változás meg fog történni veled. Amikor nagyon kellemetlen, a megszokottól merőben eltérő helyzetbe kerülsz, próbáld meg kikapcsolni a „belül suttogó egósárkányt”, és ha ez sikerül, magad is meglepődsz, micsoda nyugalom és béke árasztja majd el a lelked. Tudd, hogy a legkellemetlenebbnek látszó helyzetből is van mindig kiút… ha szívből akarod, hogy legyen.